Önismeret
Magam
Úton… Gondolatok az önismerethez
Minden élőlénynek, így az embereknek is vannak szükségletei. Abraham Maslow pszichológiai elmélete szerint az emberi szükségletek hierarchikusan épülnek fel. A legalapvetőbbek a fiziológiai szükségletek, erre épülnek rá az egyre inkább szociális, társas jellegűek. Elsődleges fiziológiai szükségleteink a táplálékhoz, a folyadékhoz, és az oxigénhez jutás. Ezek megléte után szükségünk van a biztonság érzésére, elfogadásra és elismerésekre. A „piramis” tetején helyezkedik el a tudásra és a megértésre, az önmegvalósításra törekvés szükséglete, önmagunk fejlesztésének igénye képességeink végső határáig. Erik Erikson elmélete alapján életünk különböző ciklusokra osztható fel, ahol a szükségletek kielégítésén felül, különböző életfeladatok várnak ránk. Sigmund Freud ezeket a ciklusokat pszichoszexuális fejlődési szakaszoknak nevezte.
Csecsemőkorban megtanulják a babák, hogy mások gondoskodnak az alapvető szükségleteikről, ez képezi a másokba vetett bizalom alapját. Az első életévben, amit Freud orális szakasznak nevezett, a száj által keltett pozitív ingerek adják az élvezetek csúcsát. Az újszülött pocakja a szopás, cuclizás következtében megtelik. Így egy primer, elsődleges szükséglete kielégül. Mindeközben a világ kitárul és az ízlelés, szaglás, a hőmérséklet érzékelésén felül a látás, tapintás is a megismerés részévé válik. Ekkortájt gyömöszölnek be a gyerekek mindent a szájukba és fedezik fel a tudatosan irányított mozgás örömét. A szülők feladata ilyenkor az állandó kontrollálás mellett balesetmentes környezetet teremtve, elősegíteni csemetéjük sokoldalú fejlődését.
A 2 évesek az akaraterejük kifejezése és az önkontroll egyensúlyát tanulják meg. Erikson elméletében minden szakasznak léteznek a személyiségfejlődés szempontjából előnyös és előnytelen kimenetelei. Az első szakasz az autonómia és a szégyen érzése között alakul. Freudnál ez az anális szakasz, amelyben a gyermek megtanulja szabályozni a vizelet- és széklet ürítését. A környezet szobatisztaságra nevelés címén pedig roppantmód szorgalmazza ezt. A leghatékonyabb szülőként az lehet, ha áttekinthető de állandóan megkövetelt szabállyal, sok-sok pozitív megerősítéssel próbáljuk meg szülőként elérni a célunkat.
Az óvodáskorúak a kezdeményezés és bűntudat között ingázva tanulják meg, hogy saját ötleteiket követve sikereket érhetnek el. A 3–6 éveseknél megjelenik a szexuális kíváncsiság. Freud szerint ezt a „fallikus szakaszt” az ellenkező nemű szülő felé irányuló szexuális fantáziák, és a maszturbáció felfedezése jellemzik.
7–14 éves korban az iskolások gyakorolják azokat a készségeket, amelyeket a kortárscsoport és a felnőttek értékelnek. Amennyiben nem érzik elég sikeresnek magukat, kisebbrendűség-érzésük alakulhat ki. Kisiskolás kortól a pubertásig a szexuális késztetések visszavonulót fújnak, és a gyerekek az iskola sajátságaiból adódóan is a felnőttek által oly nagyra tartott készségek kialakítására, képességeik fejlesztésére összpontosítanak. Ez a freudi „latencia szakasza”.
A serdülőkorban az identitáskeresés és a szerepzavar áll egymással szemben. A társkapcsolatok felértékelődnek, miközben az én-azonosság keresése is zajlik. A tinik a freudi „genitális szakaszba” lépve fokozódó nemi vágyaik kielégítésére törekszenek. A fiatal felnőttkor kettősségét az intimitás és az izoláció közötti ingadozás adja. A társkeresés, társtalálás és az elszigetelődés a két ellenpont. A felnőttkor sajátja a termékeny, produktív életvitel, amely a családi életre és a munkában való önmegvalósításra egyaránt kiterjed. A kedvezőtlen kimenetelre a stagnálás jellemző.
Időskorban az integritás érzése vagy kétségbeesés állhatnak egymással szemben. Az életszakasz lényege, hogy az emberek összegzik, értelmezik életük tapasztalatait. Amennyiben a mérleg nyelve a pozitívumok felé billen, úgy elégedettek lehetnek életükkel, de ha úgy érzik, nem sikerült az „önmegvalósításuk”, úgy kétségbeesés hatalmasodhat el rajtuk.
A szociális normák befolyásolnak minket kimondott és kimondatlan szabályaikkal és elvárásaikkal. Mindezeket a születéstől kezdődően a szülők, a rokonok, a barátok, a nevelők, a pedagógusok, a munkatársak, a szomszédok, az ismerősök, tehát a szűkebb és tágabb környezet, az egyén kapcsolati hálója közvetíti direkt vagy indirekt módon.
Tekintsük át, hogy milyen közegekben is mozgunk. Az embernek a lelki egészség szempontjából kiemelten fontos, hogy a fent részletezett fiziológiai szükségletek mellett érzelmi, szociális, kapcsolati igények is kielégüljenek. Ennek az elsődleges közege a család, egy társadalmi kis-közösség, ahol a tagok érzelmileg erősen kötődnek egymáshoz. A család önmagában egy viszonylag teljes rendszerként működik, miközben alapfunkciókat is ellát, ezeket a pszichológusok például a következőkre osztják fel: gondozó-ellátó, közösségi-érzelmi, nevelő-társadalmasító, szellemi-kulturális, termelő-fogyasztó, reprodukciós és közéleti funkciók.
Ahhoz, hogy megértsük, hogy milyen nehézségekkel jár egy-egy élethelyzet, érdemes áttekinteni, hogy miként alakul a család életciklusa a gyermekek fejlődésével.
1. Friss házasok és frissen együtt élők. Amennyiben a pár kénytelen a szülőkhöz, vagy albérletbe költözni, nem mindig lesz lehetősége az önálló otthonteremtés készségeit gyakorolni. Jellemző lehet az ideiglenesség, idegenség érzése.
Ilyenkor nem mindig van mód a teljes belső egymásra hangolódásra, az együttélés szabályainak, a „belső kereteknek” kialakítására, mivel a „külső keretek” biztosítóira (szülők stb.) igen sok energia fordítódik. Ez a pár egymáshoz alkalmazkodásának rovásához vezethet. Egy kapcsolatba mindkét résztvevő úgy kerül, hogy határozott elképzelései vannak a férfi és női, az anya és apa szerepekről, a családmodellről, a környezettel való kapcsolattartásról, szerepekről. Ezek az elképzelések tudatosan-tudattalanul a saját gyermekkori élet, a szűkebb-tágabb környezet hatása és a felmért követendőnek vagy elvetendőnek tartott elvek egyvelegéből áll. Ennek a szakasznak a legfőbb feladata az együttélés során állandó kommunikációval alakítani ki a közös kereteket.
2. A csecsemő- és kisgyermekes (0–3 év) családban a baba érkezése alapvetően megszünteti a kapcsolat pár jellegét és egy „triádot” hoz létre.
Amennyiben az előző stációból függőben maradtak az együttélést, kereteket és szabályokat érintő kérdések, úgy a korábbi igényeinket teljes mértékben háttérbe szorítani nem szerencsés próbálkozás. A nő anyaként a férfi apaként próbálja ki magát. A társra irányuló figyelem megosztódik, sőt kezdetben elvonódik az új kis jövevény megérkeztével. Ha párként jól működtek korábban, a kapcsolat valószínűleg nem csorbul, hanem gazdagabbá válik, átlényegül.
A szülőpárnak meg kell találnia az új egyensúlyt. A további gyermekáldásnál ez a szakasz újra megismétlődik.
3. A 3–6 éves korú gyermekkel rendelkező család intézményes-családon kívüli közegekkel akkor találkozik először, amikor a gyermek (bölcsődébe, vagy) óvodába megy. A napirendben, a szervezésben éles váltást igényel ez az időszak. Az anyukák általában ekkor mennek vissza dolgozni. A házimunkára, főzésre csak a munkaidőt követően van idő, így a családon belüli munkamegosztást át kell definiálni és szervezni.
A gyerkőc is vágyik a kortárskapcsolatokra, egyre többet akar más gyerekek társaságában tölteni. Ennek a vágynak teret eleinte a játszótéri, -házi, udvari, szomszédból összegyűlt gyerekek adnak. Ez is kevéske lesz egy idő múltán, így az óvodánál találni sem lehetne jobb másodlagos szocializációs színteret. Ebben a stációban a szülőpár feladata, hogy kölcsönös erőfeszítéssel kialakítsanak az új igényeknek megfelelő minden fél számára optimális rendszert. 4. Amikor a családban iskoláskorú lesz a gyermek, akkor az aprónéptől a felnőttekig mindenki új kihívásokkal néz szembe. Az iskolai elvárásoknak és a gyermek képességeinek megfelelően érdemes foglalkozni a csemete tanulmányi előmenetelével, de úgy hogy a fókuszban ne állandóan a számon-kérés álljon, inkább a képességés készségfejlesztés. Ebben a 8 évben (6–14 év) a gyermek életében tovább erősödik a kortársak hatása. Optimális esetben ez úgy történik, hogy a nebuló családon belüli szülőkhöz, tesókhoz fűződő kapcsolata nem veszít az intenzitásából, a testvérek közötti koalíció pedig megerősödik. A szülők kapcsolata szorgos gondozásra szorul a megszokás átka miatt. A család teljes viszonyrendszere módosul, de ez nem jelent feltétlenül borulást!
5. „Serdülő van a családban”, ha 14–18 év közötti fiatal él a mikroközösségben. Az eddigi aszimmetrikus szülő–gyerek kapcsolatnak egyre inkább szimmetrikussá kell válnia. Ez mindenkinek nehéz időszak lehet. Főként akkor, ha a szülők nem értik meg, hogy a gyerekük elszakadási, önállósodási igénye nem ellenük szól, hanem az útkeresésnek. A lehető legkevesebb konfliktus úgy érhető el, ha a gyereket egyre inkább felnőttként kezelik. A kompetencia viszonyokat át kell rendezni, és nem csak a véleménynyilvánításnak, hanem a döntéseknek is helyet kell adni.
6. A felnőtt gyereket kiengedő családban élő szülőknek a gyerekük fizikai különélésén felül az egzisztenciális önállósodási igényét is észre kell vennie. Mértékének az anyagi keretek szabhatnak határt. Ennek a kapcsolatnak már abszolút egyenrangúságra kell épülnie. Ha több más életszakaszú gyermek is van a családban, úgy természetesen mindig az adott gyerek életkori sajátságait kell figyelembe venni.
7. A magukra maradt aktív szülők kapcsolatának tartalmát át kell tudni alakítani ahhoz, hogy produktívan élhessék ismét párként az életüket. 8. A munkában már inaktív idős szülők családjának jellemzője lehet, hogy a viszony újfent aszszimetrikussá válik. Ennek kezelésére kölcsönös tolerancia szükséges.
Az óvodában, az iskolában, a szabadidős tevékenységeken, így a különféle szakkörökön, sportfoglalkozások nem csupán lelki, szellemi táplálékhoz és kihívásokhoz lehet jutni, hanem egy olyan új szocializációs közeghez, amelyből sokat lehet meríteni. A televízió, Internet adta lehetőségek roppant hasznosak, ha tudja valaki használni, szórványos szórakozás és ismeretterjesztés céljából. Ha viszont a családi kapcsolatok szerepét a televízió tölti be, ez már problémás lehet. Hogy elkerüljük ezt, érdemes átgondolnunk napi tevékenységünket. Egy légtérben vagyunk-e szeretteinkkel, vagy együtt vagyunk, és közösen munkálkodunk, társasozunk, beszélgetünk, kirándulunk, esetleg sportolunk? Milyen példát is mutatunk a gyermekeinknek? Milyen tevékenységeket, programokat szervezünk nekik? (Jó, ha a gyerek nem azt tanulja meg, hogy a napirendje a TV műsorokhoz kell, hogy igazodjék, így a legkedvesebb rokona is a TV.)
Ahhoz, hogy életünk minél inkább zökkenőmentesen folyjon fontos tudnunk, hogy milyen jellegű események, stresszorok kelthetnek zavart, és hogy mi módon lehet csökkenteni, túlélni a bennünket frusztráló, feszítő élethelyzeteket.
1. Lehetnek olyan jelentős életesemények, melynél fokozatos életstruktúra, életvitel átalakításra van szükség. Így élhető csak tovább az élet például egy szeretett személy elvesztésekor.
2. A hosszantartó feszültségeket nevükhöz mérten, krónikus, hosszantartó megoldatlanság jellemzi. Példa erre a házastársi kapcsolat megromlása, a létbizonytalanság, a tartós munkanélküliség, egy családtag hosszú halálos kimenetelű betegsége. Ekkor a környezet és az én viszonyára való összpontosítás és a helyzet, a feladatok újrafogalmazása segíthet.
3. Azok a mindennapi élet által produkált problémák, amelyek gyorsan alakulnak, és éppígy el is tűnnek, de mindig új követi őket, csak úgy oldhatók fel, ha érzelemmentesen, határozottan sebes reakcióval kezelik őket.
A stressz lerendezési módok függenek attól, hogy mennyire értékeljük súlyosnak a helyzetet, mit szoktunk hasonló esetben tenni, mire van lehetőségünk, és kikhez tudunk fordulni segítségért, vagy milyen az önértékelésünk. Hatékony problémamegoldás lehet a történtek újrafogalmazása, a következményekre összpontosítás, esetleg relaxálás és meditáció, de fordulhatunk külső segítséghez is, és ezeket kombinálhatjuk. Amennyiben valaki sikeresen, maradandó testi-lelki károsodás nélkül jut túl ezen az élethelyzeten és képes pszichésen feldolgozni a történteket úgy, hogy közben beépíti a személyiségébe azokat, már felvértezettebben néz szembe a következő helyzettel.
A család lehet az első közeg, amely gondjaink esetén támpontot adhat. Minden tagnak más és más szükségletei lehetnek az adott időben, és ez konfliktusokhoz vezethet. A zűrös időszakon közös helyzetelemzéssel és cselekvési tervvel, folyamatos kommunikációval, a másik iránti tisztelettel, megbecsüléssel lehet túljutni. Amennyiben ez mégsem sikerül, célszerű családterapeuta szakember segítségét is igénybe venni.
Segítséget kaphatsz:
• a háziorvosodtól, az iskolaorvostól, pszichológustól
• Családsegítő Központban
• Gyermekjóléti Szolgálatoknál
• Amennyiben tanulási nehézségekkel küzdesz, akkor segítségedre lehetnek a kerületi
Nevelési Tanácsadók munkatársai, fejlesztő
pedagógusok
Ha gondod adódik, próbáld megbeszélni szüleiddel, rokonaiddal, vagy szakemberrel!
• Amennyiben erőszak áldozatává váltál:
NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület
0680/505-101 (este 6 és 10 között) bántalmazott nők és gyerekek segélyvonala 0680/630125 (kedden és csütörtökön 14–18 óra között)
biztonsági információk külföldi munkát kereső fiatal nőknek:
Postacím: 1447 Budapest, Pf. 502.
E-mail: info@nane.hu
Internet: www.nane.hu
• 0680/505-000 Kék Vonal, a problémákkal
küszködő, veszélyben lévő gyerekek és fiatalok ingyenes segélyvonala
• 0680/505-678 Drog-stop, ingyenes, anonim tanácsadó vonal
• 06/3030456 Sürgősségi fogamzásgátlásról, tinédzserambulanciákról információk. Munkanapokon 8–16 óra között szakemberrel is lehet beszélni.
A fenti elérhetőségek a 2006-os kiadásból valók, azóta változhattak. Ha most van szüksége segítségre: életveszélyben 112, Lelki Elsősegély Telefonszolgálat 116-123 (éjjel-nappal, ingyenes), Kék Vonal gyermekkrízis-vonal 116-111.
Ajánlott irodalom
- MÉREI FERENC–V. BINÉT ÁGNES: Gyermeklélektan. CHARLES S. CARVER–MICHAEL F. SCHEIER: Személyiségpszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, 1998.
- MICHAEL COLE–SHEILA R. COLE: Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó, Budapest, 1997.
- BÁNLAKY PÁL: Családszociológia, Wesley János Lelkészképző Főiskola, Budapest, 2001.
- RITA L. ATKINSON–RICHARD C. ATKINSON–EDWARD E. SMITH–DARYL J. BEM: Pszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, 1997.
- DR. FERENCZI SÁNDOR: Katasztrófák a nemi működés fejlődésében, Filum, 1997.
- ERICH FROMM: A szeretet művészete, Helikon Kiadó, Budapest, 1984.
- DANIEL L. SCHACTER: Emlékeink nyomában, Háttér Kiadó, Budapest, 1998.
- THOMAS HARRIS: Oké vagyok, Oké vagy, Édesvíz Kiadó, Budapest, 2000.
- SUSAN FORWARD: Érzelmi zsarolás, Édesvíz Kiadó, Budapest, 1998.
- ERIC BERNE: Emberi játszmák, Háttér Kiadó, Budapest, 1984.
- SUSAN FORWARD: Mérgező szülők, Háttér Kiadó, 2000.
- SYLVIA SCHNEIDER: Válaszok fiúknak a felnőtté válás útján, Holistic Kiadó, 1993.
- SYLVIA SCHNEIDER: Válaszok lányoknak a felnőtté válás útján, Holistic Kiadó, 1992.
Eredetileg megjelent: Magam, Drogprevenciós Alapítvány, 2006. Írta és összeállította: Varga Mónika. Lektorálta: Takács István Gábor. Támogató: Holland Nagykövetség, MATRA-KAP.
← Összes írás